Az elmúlt két nap hosszú és fárasztó volt, de továbbra is minden pillanatát élvezem (eltekintve attól amikor az ágyon fekszek és arra várok hogy a fájdalomcsillapító hasson).
Minden reggel megjelenik a napi tábor-újság: interjút, képek, események két lapon. Kellemes olvasmány a reggeli közben, azonban két napja egy tábort meghatározó dolog került az újságba.
Egy képregény.
A képregényt egy kb 8-10 éves kislány rajzolta, a lényege: két cipő beszélget: unatkozok, menjünk világgá. A következő képen a kislány látható: Hé, sehol nem látom a cipőmet, hol vannak? Áh, ott vannak! Gyertek vissza! -nem. THE END
A képregény egy hisztérikus hullámot indított el a csoportban a teljes értelmetlenségével és elborultságával, ami odáig fejult, hogy elhatároztuk, hogy leforgatjuk a történetet egy 30 másodperces, epikus filmtrailerré alakítva. Ma a kékháttéren dolgoztunk, remélhetőleg lesz belőle valami.
Ma sikerült életemben először vízisielnem, egészen pontosan kneeboardolnom. Hivatalosan a feladatom az lett volna, hogy miközben számomra felfoghatatlanul gyorsan húznak egy kötélen, és a deszkán fekszek, föl kellett volna magamat húznom, és föltérdelni. Abban a pillanatban, hogy megpróbáltam magamat felhúzni, a deszka teljesen őrült módon elkezdett minden létező irányba repülni alólam, és 2-3 liter víz önkéntelen elfogyasztása után célt váltottam, és csak a fönnmaradásért küzdöttem, meg se próbáltam magamt felhúzni. fél percnél tovább soha nem sikerült esés nélkül bírnom, hihetetlen erők dobáltak össze vissza, de minden pillanatát élveztem.
Ma megkaptam az új csoportomat a műhelybe, 17 gyerek a 11 fős terembe, zéró tapasztalattal, és a lassú gyerek kategóriából. Hosszú, hosszú 45 perc volt, de mosolyogva végigcsináltam.
A tábor legnagyobb kihívása az, hogy minden körülmények között 100%_ot kell nyújtani, nem lehet leengedni ezt egy kicsit sem, mert bármikor beüthet a baj, ileltve ha az ember nem ad bele 100%-ot, nem is kap vissza. Át kell szoknom a napi maximum 7 óra alvásra, és ezzel végigcsinálni egy napot, egyenlőre még szenvedek az átállással, reggelente nehezen kelek, este hamar és könnyen alszok, de összességében nincs komolyabb gond.
A táborban tombol a hőség, külön figyelmeztetnek mindenkit reggel, délben, este, hogy igyunk, és használjunk naptejet legalább napi háromszor. Túlzás nélkül ma 20-25 pohárnyi (2 deci) vizet ittam meg, egész nap megállás nélkül szomjas voltam, és ittam is. Csak a három órás műhelymunka folyamán 10 pohár vizet ittam meg... Izzadunk is rendesen.
A megrántott karom nem sokat javult, de fájdalomcsillapítóval 100%-os vagyok, és ha nem erőltetem túl egy hét múlva az sem fog kelleni, szóval nincsen gond. Hozzászoktam már ahhoz, hogy falamim valahol folyamatosan fáj, legyen az egy kis napégetett folt, egy begörcsölt láb, a megrántott kar, vagy egy egyszerű izomláz. Muszáj 100%-ot nyújtani.
Pár szó a napirendünkről: 7:30-kor kelünk, counseloroknak nulla plusz idő, azonnal öltözünk és keltünk mindenkit, 8:20-tól reggeli, 9:00-tól 11:45-ig 3 periódusnyi program, ebben az időben kapom meg a napi szabad órámat, és tudok a gyerekekkel menni. A program általában úgy van összeállítva, hogy a háromból egy olyan, amit minden gyerek csinálni akar (kötélpálya, vízisí, tó-játszótér, stb) a másik kettő pedig általában sport. Ezután ebéd, majd egy óra pihenés (már akinek, nekem csak fél óra), majd kezdődik a délutáni turnus: 2-4-ig két periódus, négytől snack, kis kaja, én nem járok le, messze van, és két óra műhely után idegileg és fizikaileg leszívva nem éri meg 5-6 percet gyalogolni két sütiért, sokkal kellemesebb kiülni, hátradőlni és beszélgetni. Négytől ötig (nekem) egy kicsit nyugisabb periódus van, a kis lányok jönnek, és náluk nem olyan népszerű a rakétatudomány, szóval ott (bár tömve vagyunk) nem kell minden második gyereknek kitalálnom valamit mert nincsen hely ahová le tudna ülni. Öttől egy óra tusolásra, hattól vacsora. Vacsora után általában van egy kis pihenőidőszak, majd ezután következik az esti program, korcsoportonként más általában. Az esti program után, mivel én a nagyobbakkal vagyok, van még kb egy fél-háromnegyed órás időszak a villanyoltás előtt, j óa beszélgetésre, majd villanyoltás. Villanyoltás után ha az ember OD-n van akkor két óra szabadfoglalkozás a kabin előteraszán, olvasás, gondolkozás, vagy két óra teljesen szabadidő, le lehet jönni a staff loungeba internetezni, el lehet menni vásárolni, bárba, fagyizni, stb. Fél1-1 között (naptól függően) pedig takarodó mindekinek, aki addigra nem ér vissza, az komoly szankciókban részesül.
Most megyk, vár rám majdnem hét óra alvás, és egy újabb nap. Jövő kedden szabadnap, valósznűleg New Yorkba megyünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.