Több mint egy hónap kőkemény munka után eljött az ideje, hogy elkezdjünk dolgozni. Eljött a nagy nap, begördültek a buszok. több mint 500 gyerek gördült be a délután folyamán. Én a többieket diabolozni tanítottam, hogy elüssük az időt, jól elszórakoztunk. Hihetetlen volt látnia tavalyi srácaimat, van aki semmit nem változott, vannak akiket alig ismertem föl. Volt olyan gyerek aki 15 centit nőtt legalább tavaly óta.
Az első három hét relatíve nyugodt lesz, nyolc gyerek van alánk rendelve, a második három hétben ez a szám 15 lesz. A szobánk nem épp a legjobb, a plafon baromi alacsony, a szekrényem az ágy fölött katasztrofális helyen van, és nincsen ventillátorunk sem, szóval meg lehet dögleni. A gyerekek vegyesek, nehezebb lesz velük dolgozni mint a tavalyiakkal, annyira más világban élnek. Sport megszállottak, a beszélgetések legnagyobb része a különböző csapatok és játékosok körül forog, esélyem sincs bekapcsolódni, szóval igen nehéz dolgom lesz velük. Alapvetően normálisnak tűnnek, majd még meglátjuk hogy alakul ez a későbbiekben.
Az első reggelen spinningel kezdtem kora reggel, majd visszatérve a szobába egy gyors tus után emgtudtam, hogy reggel lesz mégegy fitness óra. Laza, könnyű kezdés. Este ki-mit-tud, mg nem vagyok kész, fogalmam sincs hogyan fogok ebből valami értelmeset kihozni, még meglátjuk. Pörög az élet folyamatosan
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.