Elrepült az első három napja a rendes orientációnak is. Az első pillanatban sikerült megalapoznom a nyár első részét, az egyik kérdésre, a "miért vagy itt ezen a nyáron"-ra kellett válaszolnom, már amikor fölálltam hangos hurrogás kezdődött, majd miután sikerült egy rögtönzött másfél perces beszédet tartanom, megvolt az első állva tapsolás és kántálás is, a komment amit sikerült begyűjtenem a főnöktől: "egy órája ismernek téged és a nevedet kántálják. hogy a büdös francba csinálod ezt?", illetve egy lecseszés, hogy legközelebb mielőtt ilyet csinálok szóljak hogy meg tudják örökíteni a tábornak azonnali promóciós anyagnak. Azthiszem ezzel együtt lehet élni.

       Az orientációnak a csapatépítés része kifejezetten élvezetes, akárcsak tavaly volt, összeismerkedni egy csoporttal, együtt különböző feledatokat végrehajtani ismételten izgalmas, azonban az előadások minden erőmet kiszívják, hogy érdeklődőnek tűnjek. Megmondták, hogy sokkal nagyobb elvárásokkal rendelkeznek velünk szemben, mert idén tartottak egy hatalmas mustrát, a tavalyi 65%-os visszatérői arány 20% alá esett, kevesebb mint 40 visszatérő van a 230 személyzetből. Az újak közül vannak páran akikről már most látszik hogy nagyon jól fognak működni, azonban van pár olyan ember akit nem tudok elképzelni gyerekek közelében sem... meglátjuk mi sül majd ki ebből.

       A ma reggeli feladatoknál én vezettem a csapatot szinte mindenhol, az első feladat egy tojás-ledobás-védő szerkezet építése volt: a magasból ledobott tojást kell épségben tartani. Kaptunk néhány jégkrémpálcikát, kevés ragasztószalagot, egy papírt és egy papírtányért, és 10 percet. A konstrukció több mint fényesen szerepelt, az első két rendes ejtést karcolás nélkül úszta meg, majd az utána következő agyatlan hajigálás és rombolás sem tudott kárt tenni a szerkezet szívében, úgyhogy apró darabokra kellett tépniük és törniük hogy a tojásban kárt tudjanak tenni. A második feladat egy jó öreg logikai vetélkedő volt, itt is hamar átvettem (pontosabban átadták) az irányítást.

       Az esti programoknál kezdek igazán rájönni, hogy a tábori fotós utál engem, vagy csak hülye. Az este négy állomásából az egyiknél folyamatosan őrült dolgok történtek (meggörnyedve rafikiként két négykézlábra ereszkedett társam hátára állva mutattam föl az újszülött kis oroszlánbébit, egy másik csoport az alladin egy jelenetét játszotta újra, stb), azonban kép alig van róla, helyette kaptunk embereket akik háttal állnak a kamerának, poharakat, activityt néző embereket, és hasonló hihetetlenül fontos és hasznos képeket.Mindegy.

      Megcsináltam a képeket a dekorációról, azonban a kábel a házban maradt, és nincs időm/energiám/kedvem most visszarohanni érte, úgyhogy a műhely képei későbbre maradnak.

      Az elmúlt napokban elkezdtem stratégiát keresni hogy hogyan fogok tudni edzésben maradni a tábor alatt, úgyhogy ma reggel 6-kor spinningen, holnap reggel 6:30-kor pedig step-aerobicon leszek. Máskor fizikailag nem lesz időm rá, szóval muszáj reggelente letudnom. Végezetül pedig néhány kép

A creative canyon teljes csapata

Team Marty (nem az én ötletem) és a Gemini Sigma. Az összes képemen nőnek/15 évesnek nézek ki.