lőpor+gyerekek+nyár

Másnap reggel felpakoltuk magunkat a buszra, és elindultunk az utazás következő célállomására, ami nem volt más mint Philadelphia. Itt csak egy rövid időt töltöttünk el, megtekintettük a híres Independence Hall-t (vagy Independent Hall-t, ha Carltonnak hiszünk^^) és a Liberty Bellt. A srácoknak nem sok történelmi tudása volt a helyről, szóval ők nem értették miért is vagyunk itt, meg miért is fontos ez a kis téglaépület. Én lenyűgözőnek találtam, és a környéke is gyönyörűen volt felújítva. Természetesen nem lehet elhagyni Phillyt egy Philly Cheessteak nélkül, nem vált azonnal a kedvenc ételemmé (lehet csak azért mert csak egy utcai árust találtam az időben amit ott töltöttünk), de egyaltalán nem volt rossz, és valószínűleg egy normálisabb helyen messze jobb lett volna.

Ezután egy kisebb busztúra után megérkeztünk Washingtonba. A hely érdekessége, hogy effektíve minden egy két-három kmes körben helyezkedik el a Washington Mall területén. Amikor megérkeztünk, először egy múzeumot tekintettünk meg, a National Air and Space Museomot. Phil és Jamie vonakodtak, mivel nem túlzottan szívelik a múzeumosdit, de a varázsszó (ingyen) meggyőzte őket hogy körbenézzenek. Bent a rakétateremben természetesen elviccelődtünk arról hogy jövőre ezeket a modelleket fogjuk megépíteni a gyerekekkel (megnézném a tábori vezetőség arcát amikor beállítok egy pár száz milliárd dolláros listával). A múzeumot végül mindannyian élveztük, én a felénél átmentem túravezetőbe, mert a legtöbb kiállítási teremről tanultam/olvastam.

Ezután elkezdtük körbejárni a nevezetességeket, amelyek hála a közelségnek csak úgy bombáztak minket. Még a megérkezés előtt, amikor csak a kupola látszott, Charlton megkérdezte mi is ez a fehér épület a kupolával, az egyik utas rávágta hogy a fehér ház, jópáran meg elkezdtek bólogatni, én meg megrökönyödve vágtam rá hogy ez a kapitólium. Megpróbáltak lehurrogni, de hamar az arcukra fagyott a mosoly amikor Charlton nekem adott igazat, és megemlítette hogy átlagosan 10/1 ember ismeri föl, gratulálok. A kapitólium után a Washington emlékmű, majd a fehér ház következett. A fehér háztól nem messze egy kisebb tumultus alakult ki, mert egy csoport talált egy fehér házat, amelyik valójában az egyik kormányépület, és elkezdtek sikoltozva fotózni. A fehér házat a Buckingham Palotához lehet hasonlítani leginkább: nagyon királyi, nagyon híres, és nagyon nem lehet megközelíteni. A kötelező képet azért elkészítettük, jól megbámultuk az épületet (amennyit lehetett belőle látni), majd haladtunk tovább. Ezután a Jefferson, Roosevelt és Lincoln emlékmű, majd a világháborús emlékművek következtek. Az egyetlen szomorúságra adó okot az volt, hogy a híres tó, amely a Washington és a Lincoln emlékmű között fekszik, felújítás alatt volt, szóval a tó helyett egy kiszáradt, munkagépekkel teli hosszú üreget láthattunk. Node semmi gond, haladtunk tovább, egy hajókirándulásra. A kirándulás önmagában nem volt a legizgalmasabb program amit láttunk, de láthattuk a Pentagont, és amikor visszafelé haladtunk, a Mariner-1, az elnöki különhelikopter leszállt a leszállóhelyén, majd rohamléptekben kiszállt belőle pár ember. Hogy köztük volt e az elnök fogalmam sincs, az embereket is nehéz volt kinvenni, nemhogy meghatározni hogy ki volt ott. Mindenesetre sokkal jobban hangzik hogy láttam az elnököt, szóval maradjunk ennél.

Az este a Sheratonban ért minket, ismételten gyönyörű szoba, előtér, kulturált, segítőkész személyzet. De az a szállodalánc, aki nem biztosít ingyen wifit a szobákban, hanem 10 dollárért árulja egy éjszakára véleményem szerint 2011-ben nem érdemel négy csillagot.

Reggel "csak" fél hétkor kellett kelnünk, ismét egy kifejezetten mély alvás után ténferegtünk le a buszhoz. A nap egy kicsit más volt, mint az előzőek, hiszen a nap jórésze a kanadai határ eléréséről szólt. Programok azonban így is voltak: meglátogattuk a Hershey csokoládégyárat és múzeumot, majd egy üvegmúzeumot, amely kifejezetten színvonalas volt, több élő show, rengeteg kiállítás, ingyenes túravezető, el tudtam volna még legalább másfél órát tölteni gond nélkül. Ezután visszaültünk a buszra, és folytattuk az utat a niagara felé. Este fél 9 körül értünk oda, pont amikor lement a nap, úgyhogy volt lehetőségünk az éjszakai látványt is megtekinteni. Lenyűgöző éjszaka is, de a mai nap után nem tudom miért állítja rengeteg ember hogy az éjszakai látványt nem lehet felülmúlni.