lőpor+gyerekek+nyár

Az elmúlt három napom legjava az új zenekari stúdióterem festésével telt. A termet alul kékre-felül sárgára, a padlót pedig szürkére kellett festenünk, nyomok, elkenődések, különböző színerősségek nélkül. Az első nap első pár órájában nem haladtunk úgy ahogy bubba, a főnökünk szerint lehetett volna, illetve pár dolgot máshogy csináltunk mint ő tette volna, úgyhogy ezek után a következő három napban folyamatosan, minden létező helyen és időben amikor volt rá lehetősége, poénosan megjegyezte mennyire képtelenek vagyunk festeni. Láthatólag poénra vette, de kicsit idegesítő, amikor az ember két napnyi kőkemény munkája után, amiről tudja hogy a maga része hibátlan, annyit kap hogy "ahhoz képest hogy két balkézzel és egy bal lábbal festettetek, lehetett volna rosszabb is". A stúdió végül ma készült el, ma már nem volt vele sok munka, csak a padló második rétegének festése.

Emellett minden nap volt 1-2 óra külön munka is, ezek között volt két hatalmas halom szemét, fadarabok és épületburkolat eltávolítása. A konténert egyenletesen kellett feltölteni, de mivel az egyik fele volt közelebb a halmokhoz, ezért értelemszerűen az telt meg, mire a konténer másik fele üresen állt. Úgyhogy rám hárult a dicső feladat, hogy a konténerben sétálva és ugrálva kerülgessem a kiálló rozsdás szögeket. Szerencsére futócipő volt rajtam, amiben fönnakadt minden szög, ami amúgy a talpamban landolt volna, úgyhogy összességében kifejezetten élvezetes és mókás élmény volt bent pakolni, a legkisebb sérülés nélkül (igen, annyira monoton munkáink is vannak, hogy a pakolás, és tárgyak hordása A-ból B pontba a munkanap abszolút fénypontjai). 

Második nap a kiegészítő munka némi erdőtakarítás volt, itt az elején választhattam hogy vagy gereblyézek, vagy ehgy hatalmas halom kivágott és feldarabolt fát szállítok át... egy órán keresztül berzerker módjára hajigáltam a fenyő minden darabját, meglepően gyorsan repült az idő. Közben a többiek gereblyézgettek, de az egyik srácnál még úgy is nagyobb felületet tisztítottam meg, hogy előtte én párszáz kiló fát megmozgattam. Ez az esetek döntő többségében halálra idegesítene, most azonban nem zavart. A gereblyézés utolsó pillanatiban egy őrült mozdulattal sikerült az egyik munkatársamnak keresztbe törnie egy gereblyét, aminek a feje túlzás nélkül 20-25 méterrel arrébb landolt, a másikat pedig megcsípte egy kullancs. Mivel nem jutott eszembe a kullancs szó angolul, elkezdtem körülírni, a körülírásban pedig bennevolt hogy a lyme-kór terjesztői. A srác ekkor teljesen bepánikolt és már a halálát vizionálta, nem lehetett lenyugtatni, két órán keresztül kérdezgetett mindenkit hogy ugye nem fog akkor most meghalni.

Este lementünk a bárba, beszélgettünk (amennyire lehetett), a többiek ittak, én pedig az ingyen víz előnyeit élveztem. Későn értünk vissza, éjjel rosszul is aludtam, szóval a kelleténél jelentősen kevesebb alvással vágtam neki a mai napnak.

A reggeli kis festés után beosztottak biztonsági őrnek: a táborból egy 500 fős csoport ma távozott, nekem kellett a főkapunál koordinálnom az oda beálló, vagy beállni akaró autókat, buszokat, irányítottam hol fordulhatnak meg, mivel az út fele kb végig le volt zárva egy ott parkoló jármű miatt ezért koordináltam a (hatalmas...) forgalmat is. Volt egy-két fa-agyú szülő, akikkel nagyon nehéz volt megértetni olyan bonyolult dolgokat, minthogy a kaput nem azért csuktam be és láncoltam le, hogy ő megálljon, kiszálljon, kinyissa és behajtson. Összességében minden komolyabb nehézség nélkül, mosolyogva vezényeltem le az egészet. A dolog pikantériája, hogy kaptam egy rádiót: a tábor összes vezető beosztású embere a nyár folyamán egy rádiót hord magánál, amivel bárkit el tud érni, úgyhogy a nap folyamán többször hívtak engem is, és én is többször kértem információt különböző emberektől. Ezek után, nemtudni hogy vasárnap vagy más miatt, de kifejezetten korán végeztünk, majdnem két órával a nap vége előtt elengedtek minket. Ezekután elmentem az egyik szobatársammal futni és edzeni, szóval a fizikai kimerültség érzését legalább továbbra is szinten tartom.