A negyedik napom (egyenlőre) ugyanúgy telt, mint az eddigi három, föl hobby hillre, rakéták elő, ragasztó elő... A ragasztót még mindig nem tudtam megszokni, iskolai ragasztó, ami kb 30-40 perc alatt kezd el egyaltalán kötni, hogy a kisgyerekek ne ragasszák össze vele magukat, stb. Viszont ennek hála amikor az ember ténylegesen haladni akarna, iszonyatosan rossz várni sokszor órákat, mire megszárad (A tegnap délután ragasztott szárnak délelőttre lettek használhatóak). Gondolkoztam hogy ragasztópisztollyal fogok dolgozni, ahogy a tavalyi kollégám is tette, azonban A: 8 éves gyerek kezébe nem adnék semmilyen körülmények között ragasztópisztolyt B: amilyen gyorsan szárad, ez egy hátrány is, mivel nehezebb vele dolgozni C: sokkal rondább a végeredmény, mert nincs idő a fölösleges ragasztót leszedni mielőtt megszáradna, utána pedig nem tudja az ember levágni vagy késsel lekaparni, mert az károsítaná a rakétát... Átmentem délelőtt az arts&crafts (minden művészeti okosság a festéstől kezdve az ékszerészeten át a szobrászatig) házba alapanyagokért, szinte semmi nem jött meg ami kellett volna, szóval most már 100% hogy néhány szabad estémet/órámat itt fogom tölteni.

Aki ismer tudja, hogy nem sokat dolgoztam még műhelyben, nem sokat foglalkoztam modellezéssel, stb, viszont meglepő módon kifejezetten jól érzem magamat itt fönt. Felhozhattam a laptopomat, szóval egész nap szól a zene, kifejezetten jó móka a rakétákkal való pepecselés is. Most éppen még a maximalista stádiumomat élem, vagyis minden egyes kis hibát korrigálok, akármennyi idő is... nem tudom meddig fogom bírni, mikor tör le a lelkesedésem, de egyenlőre megvan a gyümölcse, a ma elkészített rakétát (amit be se tudtam fejezni, mert a szárnyakat nem tudtam festeni, hála hogy nem jött meg a sanding sealerem) mindenki aki erre járt csodálta hogy milyen jól néz ki (messze jobban néz ki mint bármi amit tavaly építettek).

Délután teszt-tanítás volt, Colin, a főnökünk, meg a hobby horda összegyűlt, és egyesével végigjártunk minden helyet, ahol egy 20 perces próbaelőadást és tanítást kellett tartani. Ahogy említettem előző postokban, Colin mondta korábban, hogy a tavalyi rakétatudós jó volt, de voltak srácok akik messze jobbak voltak nála. Nos, ma ezt arra változtatta, hogy lesznek srácok akik jobbak lesznek az átlagnál, még ha nem is az én szintemen :P Komolyan mondom, magamat is sikerül meglepnem mennyire el tudom magamat adni, és milyen gyorsan tudok tanulni ha belevetem magamat valamibe úgy istenigazából.

A fotós srác, Phil nagyjából ugyanolyan problémákkal küzd mint én, csak a különbség hogy ő nem tudja magát eladni. Tegnap (meg ma is) egész nap segített neki mindenki a környéken, kémiai nayagokat mixelni a fotóelőhíváshoz, én a matekkal dolgoztam, tulajdonképpen megadott pár adatot, és megmondtam neki minből pontosan mennyi kell (mókás hogy mennyire le lehet nyűgözni embereket, hogyha az ember tud fejben számolni egy bizonyos fokig tűrhető tempóval).

Még tegnap megvolt az első tesztkilövés, amely nem ment olyan simán mint ahogy terveztem, hála annak, hogy a gyújtószerkezet tavalyi volt, és teljesen kontakthibás volt. Szerencsére mára sikerült egy csavarhúzót szereznem, szóval be tudtam üzemelni az idén kapott friss gyújtószerkezetemet, ami tökéletesen működött. Teszteltem két típusú motort is mindkét nap, A8-3 és B6-4-et. A B6-4 nagyjából kétszer olyan erős. Mindkét nap az A motorú rakétát gond nélkül visszaszereztük, és mindkét nap elveszítettük a B rakétát, szóval a mai estém azzal fog telni, hogy kísérletezek pár különböző módszerrel, mivel a "gyári" nem elég jó (mókás hogy milyen hamar jutottam el arra a szintre hogy meg merem ezt tenni).

Carl, aki mindhárom részlegre be tud ugrani ha kell (effektíve fél-főnökünk) folyamatosan próbál meggyőzni egy rakéta-szörnyeteg építéséről, amit mondjuk 6-7 motor üzemeltet. Szerintem a szabadidőmben nekiállok tervezgetni, de rengeteg probléma van amit le kell gyűrni mielőtt bárminek nekiállok, és ameddig nem tudom 100%-ig kijelenteni hogy biztonságos, addig nem fogom kilőni. Viszont ha meg tudom csinálni, akkor az irgalmatlan jól fog kinézni, meg egy nagy presztizsdobás az utolsó napokban (kizárólag akkorra tervezem).

Az időjárás szörnyű, amikor éppen nem esik az eső, akkor tejköd van, a két nap alatt összesen volt körülbelül 4-5 esőmentes óra, akkor voltak a tesztlövések, most épp délután 5 van, és olyan fekete felhők jönnek hogy kb arra tippelnék hogy este 10 van... Ma volt az utolsó hivatalos orientáció, holnaptól jönnek a cabin specialistok, és egy egy hetes csapatépítés lesz, de mindenképpen fel fogok jönni a második otthonomba (műhely), amikor csak tudok, legalább 3-4 modell van még amit mindenképp meg akarok építeni, mert bonyolultabbak (nem emlékszek írtam e már, de ötös skálán osztályozzák a rakétákat, és vannak hármas szintűek közötte. Az egyiket ma építettem meg,, most épp a ragasztó szárad rajta, nem volt különösen nehéz, de tény hogy sokkal pepecselősebb mint egy 1-es szintű. Ráadásul erre még kell 3 réteg festék, ami újabb másfél nap... tegyük hozzá utána eszméletlenül fog kinézni).

Az emberek jó fejek, többükkel beszélgettem már el, sokan dícsérték az angolomat, Phil mondta hogy könnyebben megért engem mint jópár amerikait a táborban^^ Ma este szabad sport és kimenő a program, valószínűleg nekem ebből egy 4-5 órás műhelymunka lesz. Fizikailag minden nap kimerülten jutok el az ágyig, mivel minden napra jut valami, ami teljesen lefáraszt. Ma pl totemoszlopokat pakoltunk ki a dombra, meg ki kellett takarítani nagyon alaposan az egész épületet, lépcsővel, terasszal együtt. De nembaj, hiszen imádok takarítani!

not.