lőpor+gyerekek+nyár

A tábor napjai csak úgy pörögnek, hihetetlenül gyorsan telik el ez a hét, bár a legnagyobb megmérettetés még hátravan.

Szerdán mock rock volt, megérkezett egy rockbanda (julius C), és minden bunknak be kellett tanulnia egy dalt, amit közösen a bandával kellett elénekelni. Miután Bob sikeresen kiválasztotta Justin Timberlake Sexy Back című számát, általános felzúdulás következett, aminek hála megkaptuk Miley Cyrus Party in the USA című számát. Kis (sok) győzködés árán rávettünk mindenkit hogy legalább valamit csináljanak, miután ők kitalálták, hogy én meg öltözzek be Mileynak és úgy adjam elő a darabot.

A betanulás közben a dal címet váltott, úgyhogy este a színpadon a Marty in the USA című slágert adtuk elő. Amennyire szörnyű volt a DJ party (nem volt az, csak én nem bírtam) annyira hangulatos és élvezetes volt az este, tombolt mindenki, körülnézve mindenki élvezte az estét. A csodálatos parókám és női felsőmből kibuggyanó mellszőrzetem külön emelte a darab fényét.

Csütörtökön a mi mozi esténk következett, az összes Senior együtt fölpattant a buszra, majd megtekintettük a Super 8 nevű filmet. Minden tiszteletem J.J. Abramsé, de a film abszolút élvezhetetlen volt számomra. Azonban megtapasztaltam az igazi sztereó hanghatást: körülöttem 8 gyerek tökéletes körben ülve együttérezve a film szereplőivel sikított amikor sikítottak, felzördült amikor felzördültek, és élő audiókommentárként kommentálták a filmet. Amennyire a ruhák és a könyvek olcsók, annyira drága a mozi: egy jegy+kukorica 5000 ft körül mozog.

A film előtt 12 alkalommal (nem viccelek) vetítették le a biztonsági előírást, a harmadiktól kezdve mindegyiket hatalmas üdvrivalgás és a megállíthatlan "még-egy-szer, még-egy-szer" kántálás követte. A tizedik után valaki felordított hogy használjam erőimet hogy megállítsam. Röhögtünk egy sort, majd a következő után az egész terem a nevemet kántálta. Fölálltam, majd széttárt karokkal elkiáltottam: Ezennel megparancsolom hogy kezdődjön el a film. A próbálkozásom sikerrel zárult, még ha valójában semmi közöm nem volt az egészhez^^

A film után nem tudtuk a megszokott irányba elhagyni a mozitermet, mert este 8-kor 250 boszorkány és varázsló állta utunkat (vajon mi lehetett ott fél 12-kor?), úgyhogy kalandos utazásra indultunk a plázában, amit sikerrel vettünk. Hazafelé a buszon olyan hangzavar volt amit csak a 700 ebédlőben az asztalt késsel-villával csapkodó, ordító gyereksereg tudott felülmúlni, ugyanis a filmet imádó és utáló csoport verbálisan egymásnak esett, szerencsére kulturált körülmények között.

Ma reggel folytatódtak a Marty-tények, és folytatódni is fognak, ugyanis megtudtam hogy két bunk is megvette a "Chuck Norris tények egyben" című könyvet, amiben 2400 tény van. Továbbra is elborult érzés saját magadról vicceket hallgatni minden reggel.

Holnap látogatói nap, megérkeznek a szülők pár tonna étellel. Ma az utolsó utáni pillanataimat is takarítással fogom tölteni, mert hiába a 10 perces takarítás minden gyerekkel minden periódus végén, a műhely továbbra is úgy néz ki mintha valaki gránátot dobott volna be, és holnap reggelre makulátlannak kell lennie, szóval valószínűleg nem fogom tudni kihasználni a lehetőséget.

Tervezzük az utazást, valószínűleg változnak a tervek, és a keleti parton maradunk: New York, Philadelphia, Washington D.C., Miami, Raleigh, New York. Fele annyiból jön ki a repjegy mintha a nyugati partra mennénk, ma terjesztem be a tervet a többiek elé.

Aki csomagot akar küldeni, zoknit végtelen mennyiségben küldhet, ugyanis újabb 3 párral sikerült a mosodának megrövidítenie, viszont cserébe előkerült a két hete eltűnt egyik pólóm.