Az utóbbi napokban a tábor koszosabb munkáit sikerült kikapnom: két napon keresztül az erdei ösvény-gyártó csapat kiemelt tagja voltam, a feladatunk akármennyire, az volt hogy ösvényt gyártsunk az erdő közepén amerre a főnök mondta. Kijelöltek egy irányt, 3-4 méter széles területen eltakarítottuk a leveleket, kivágtuk az útba eső fákat, kiástuk a köveket, levágtuk a belógó ágakat. A két nap alatt nagyjából egy másfél-két km hosszú ösvényt sikerült vágni az erdőben. Én szinte végig a levélgereblyéző csoportban voltam, a feladatunk nagyrészt az volt, hogy minél több összetömörödött levelet és ágat takarítsunk el a levélfújóval fölszerelt ember előtt, hogy hatékonyan tudjon haladni. Sikerült egy hihetetlenül letisztult és eltéveszthetetlen ösvényt gyártani, az első nap két órával korábban el is engedtek minket, annyira meg voltak elégedve a munkánkkal (a legtöbb esetben ha korábban végzünk akkor kapunk munkát ameddig nincs öt óra). 

Miután az ösvénygyártást befejeztük, következett a következő másfél nap: kézi csiszológéppel kellett a régi Hobby Hill előtti terasznak a karozatát végigcsiszolni. Mondanom sem kell, nyolc éve nem volt lecsiszolva, a fa mélyszürke színben ragyogott... volna, ha nem lett volna a legtöbb részén az elmúlt évek alatt vastagon festékkel összekenve, ami lehullott, félrement, vagy csak direktesen poénból odakerült az elmúlt évek alatt. A csiszolás ilyen helyzetben nem a legizgalmasabb és figyelemlekötő tevékenység... nyolc órán keresztül két porszívó szól az ember fülébe, és centiről centire kell lemarni az évek alatt felgyűlt koszt. Mindeközben az ember körül kilószámára száll a fűrészpor

Néhány kép a már letisztított verzióból (a pulóverem minden túlzás nélkül egyszínű barna volt a nap végére, csak sajnos azt le kellett porolnom mielőtt bármit csinálhattam volna). 

Mókás adat erről: tegnap megjött két tavalyi ismerős, odajöttek, kézfogás, majd egy hátbaveregetős ölelés, ami annyi port szabadított föl, hogy mindketten elkezdtünk tüsszögni, köhögni és a szemünket vakartuk.

Az utóbbi napokban folytattam a megkezdett edzéseket, munka ide vagy oda. Minden edzés előtt egy gyors kör a tó körül (nem vészes, némileg több mint 1km, erdőben, egyenlőtlen terepen). Ma se akartuk kihagyni (többen szoktunk menni), de elkezdett szakadni az eső, úgyhogy... szakadó esőben futottunk. Ezután következett egy másfél órás edzés, némi spinningel és hasonló mókás dolgokkal fűszerezve. Ma költözött át a konditerem az új fitness-stúdióba, úgyhogy először tudtunk ott edzeni. Ameddig a gyerekek nem jönnek meg addig gond nélkül tudjuk használni, viszont nem tudjuk még hogy lesz nyitva a tábor alatt. Reméljük azért komolyabb gond nélkül fogjuk tudni akkor is használni.