lőpor+gyerekek+nyár

          Szombaton egy pörgős nap végén bepakoltak a srácok, hogy másnap korán reggel elinduljanak Bostonba, én pedig vártam a rettenetesen hajtós tábori felügyelős napokat, ami messze stresszesebb lesz mint az átlagos nap... és vártam, és vártam, és vártam.

          Vasárap reggel megkérdeztem hogy mikor is kapok majd leírást a napomról hogy mit is kell csinálnom. Őőő izé majd kapsz, nem kell aggódni. Ezután három órát feküdtem a bunkban, pihengettem, olvastam, semmi. Ebéd után fölmentem, megtartottam egy órát a műhelyben, majd vártam a gyerekeket a további kettőre, ám senki nem jött, szóval olvastam és pihentem. Este nagy lelkesedéssel készültem az esti programra, mert majd biztosan különleges feladatunk lesz, és csinálunk valamit, ám öt perc alatt kiderült, hogy mehetek a magam dolgára. Hivatalosan OD-n lettem volna, ám mivel nem volt mit védenem, mehettem aludni.

         Hétfő reggel már rutinosabban nem cisnáltam semmit, a semmi alatt pedig az utazás tervezését értem. Nagyjából összeállt egy terv, készenálltunk a lefoglalására, mindenki boldog, mindenki elégedett, ám sohasem sikerült egy órát egyszerre együtt leülni foglalni. Délután már nem is vártam a nem létező gyerekeket, egy óra után zártam a műhelyt, és mentem vissza olvasni. Délután sikerült hazatelefonálnom, jól esett kicsit magyarul beszélni hosszabb ideig.

         Kedden keserű szájízzel fogtam fel hogy az utolsó szabadnapomra ébredtem. A terv alapján elmentünk volna a Pallisades Centerbe hogy bevásároljunk az utazásra, megnézzünk egy filmet, együnk valamit, és elszórakozzunk. Ezek után amikor beszálltunk az autóba valaki kitalálta hogy Woodstock tőlünk 45 percre zajlott le, és van egy múzeum a helyén, miért nem nézzük meg. Szóval fölkerekedtünk múzeumot nézni. Informatív volt, volt pár kifejezetten érdekes dolog (a fesztivál ideje alatt az Egyesült Államok harmadik legnagyobb "városa" volt). Kifejezetten modern volt az egész környezet, digitálisan interaktív módon lehetett megtekinteni rengeteg információt. Ezután fölkerekedtünk az eredeti célpontba, ahol is venni akartam magamnak egy cipőt, meg valami egyszerű mp3-at hogy ne haljak bele az unalomba a 75 óra buszozás és vonatozás alatt. A terv egészen addig állt, ameddig valaki be nem akart ugrani az apple storeba, ahonnan sikerült öt perc alatt egy iPod touchhal távoznom, ezzel lenullázni a tervem összes többi részét. A bolt hozza a cég puritán egyszerűségét, de mégis lenyűgöző. Minden termékből 5-10 db van kiállítva, mindegyik önmagában kipróbálható, és mindegyik előtt egy iPad-en információk találhatóak a termékről, technikai segítséget lehet kérni rajtuk, mindent megtudni a termékről amit csak lehet. A boltban nagyjából 40-50 eladó volt, amint segítséget kértél valamelyik termékhez húsz másodperc alatt valaki ottvolt. Ezután sétálgattunk, nézelődtünk kicsit, beültem egy könyvesboltba olvasni és nézelődni (sikerült újabb 8-10 könyvet találni, de tűrtőztettem magamat... na jó, legyünk őszinték, a nálam lévő 2 dollár tűrtőztetett). Ezután hazaindultunk, amely talán életem legkényelmetlenebb autós utazása volt, amikor kiszálttam a bal térdem majdnem kiszakadt a helyérről, úgyhogy gyorsan alvásra adtam a fejemet.

        Szerda reggel végre felkészültünk hogy lefoglaljuk az utat, amikor is beleütköztünk pár apró problémába (busz-vonat csatlakozások hiányoztak, volt egy két bökkenő, kerülő amire nem számítottunk), ám ekkor egy szinte teljesen véletlen kattintásnak hála találtunk egy szervezett utat, ami szinte minden szempontból tökéletesnek tűnik (attól eltekintve hogy kicsit kevés időnk lesz mindenhol, de még így is több mint a saját magunk által szervezett úton). Az út New York-Philadelphia-Washington-Niagara vízesés-Toronto-Montreal-Québec-Boston utat fedi le 7 nap alatt, és igazából ezek közül a városok közül csak Washingtonban akartunk több időt tölteni magunktól (valószínűleg fogunk is), viszont így az utazás és a szállás kérdése sokkal egyszerűbben meg van oldva. A nap folyamán sikerült is lefoglalni az utat, mindhárman alig várjuk az egészet. Ezzel véglegessé vált a terv: Aug 12-13: New York (a többiek talajrészegre isszák magukat, én meg röhögök rajtuk), 14-21: az előbb leírt túra (majdnem 2000km, napi átlagosan 4 óra). Aug 21-28 Baltimorei szállással Atlantic City, Jersey Shore, valószínűleg Washington mégegyszer, illetve én 25 este-26 reggel (busztól függ)-28-ig Raleighben tekintem meg az MLG-t, majd 28 után visszatérünk New Yorkba (esetleg Chicagoba, ha az anyagiak úgy alakulnak a két hét alatt (nem fognak, de Phelim még mindig nem tud számolni)) majd öt napot töltünk New Yorkban (esetleg a környéken, ha találunk ismerőst akinél lehet lakni), majd irány haza.

         Kevesebb mint egy hónap múlva otthon leszek, és kevesebb mint egy hét múlva búcsút mondok a tábornak és a srácoknak. Hihetetlen belegondolni, nem igazán fogtam még ezt föl. Egy biztos, akármilyen bökkenők is voltak eddig és lesznek a továbbiakban, midnenképpen rengeteget tanultam, tapasztaltam ezen a nyáron, és életem végéig emlékezni fogok rá.