Reggel hétkor az ébredés és a gyors öltözés után elindultam reggelizni, ahol megkaptuk a napi feladatokat, illetve mivel én voltam a legújabb érkező, én olvashattam föl a nap: "Az évek ráncossá teszik a bőrt, a szenvedély elvesztése pedig ráncossá teszi a lelket". Miután felolvastam, kiselőadást kellett tartanom arról hogy szerintem ez miért egy szép idézet, és miért illik ez a tábori élethez. Ilyenkor jól jön hogy bármikor bármiről képes vagyok nagyjából összefüggő mondatokban beszélni.

A nap melói két részből álltak, egy reggeli erdőtakarításból, és egy délutáni háztakarításból. Az erdőtakarításról soikmnindenkinek sokminden juthat eszébe: szemét, tisztaság, önkéntesség... nem hiszem hogy sok embernek jut eszébe a levélsöprés. A feladatunk a délelőttre az volt, hogy az erdő közepén található kültéri akadálypályáról a leveleket átszállítsuk párszáz méterrel arrébb, mert az úgy kulturáltabb és szebb. Négy órán keresztül levelet, földet, mulcsot hordtunk egyik helyről a másikra, és akármennyire is kemény meló volt, ténylegesen látszott az eredmény: sokkal tisztább és kulturáltabb volt a hely mielőtt elkezdtük.

Délutánra a lányok oldalán található házak kitakarítása volt a feladatunk, aminek ebéd után serényen neki is álltunk. Gyorsan haladtunk, gyorsabban mint gondoltuk, volt jópár ház amiben szinte semmit nem kellett csinálnunk, mert minden tiszta volt, csak kisöpörtünk és ellenőriztünk. Volt azonban pár ház, ahol egy japán vallási csoport járt, ami igen komoly kihívást jelentett. Még ezekkel együtt is jóval öt óra előtt végeztünk, szóval visszamentünk új feladatokat kérni. Engem elhívtak hogy egy óriási guruló mágnessel gyűjtsem össze a tetőfedők által elhagyott szögeket két épület körül... az egyetlen gond az volt, hogy ezt valószínűleg egy betonra, vagy valamilyen teljesen sík felületre tervezték, nem arra hogy az egyenetlen, füves-köves földön dolgozzon, szóval a szögek jórészét saját szemmel vettem észre és emeltem ki, miközben egy húsz kilós mágnest rángattam magammal. A fű közül azonban tényleg nálam hatékonyabban sikerült kiszednem mindent, így végül több mint 100 szöget takarítottam el. Ezután 200 széket kellett átszállítanunk a tábor egyik feléből a másikba. Fölpakoltuk egy kocsira, átvittük, lepakoltuk, elhelyeztük. Amikor azt hittük, hogy ezzel vége, kiderült hogy van még nyolc 40-50 kilós asztal amit át kell vinnünk máshová. Ezt ketten csináltuk már csak, úgyhogy mindegyik asztal hordásában részt vettem.

Amikor ezekkel is végeztünk, és elengedtek minket, úgy éreztem ahhoz sincs erőm hogy egy helyben üljek. A nap folyamán több mint négy liter vizet ittam meg, szükség is volt rá. Eközben kaptunk egy hatalmas vihart magunk fölé, holnap pedig kezdődik előről a hajtás. Érdekes lesz