lőpor+gyerekek+nyár

Elnézést a kis blog-hiátusért, de az elmúlt két nap egy bolondokháza volt.

Vágjunk is bele: Július 2-án megérkeztek a gyerekek, reggel fölkeltünk, a terv az volt hogy 1-fél2-ig szabadok vagyunk, kicsit kell pakolgatni, de amúgy van egy kis idő pihenni. A reggelinél odajött Drew (a Group Leaderünk, effektíve a közvetlen felettesem) hogy gratulálok, itt az első táborozótok, majd odavezetett egy kínai sráchoz, aki effektíve nem beszél angolul (alapvető kérdésekre tud válaszolni, félszavakban, de semmi több). Két perc alatt rájöttem hogy amellett hogy nem igazán beszél angolul, még félénk és visszahúzódó is. Ez volt az első pillanat, amikor úgy éreztem, hogy meg fogok halni ezen a nyáron.

          Fél 2-kor elkezdtek begördülni a buszok, a gyerekek lepattantak, és öt perc alatt tíz gyerek állt körülöttem, akik közül 9 hat éve ismeri egymást, jó barátok a való életben is. Amikor végiggondoltam hogy hogy a fenébe fogok én "betörni" mint felettes ebbe a körbe (tavalyról minden counselor ittvan most is), fogalmam sem volt róla, ekkor ismét úgy éreztem, hogy ez nem lesz egy könnyű menet.

          Este elbeszélgettünk, meglepően jól elvoltunk, pókereztünk egy keveset, majd lefekvés. Ekkor ért az első nagyobb meglepetés, mert különösebb gond nélkül sikerült ágyba parancsolni őket. Ezután jött a log sheet megírása. Minden nap, minden táborozóról kell 3-4 sort írnunk, hogyha a szülők keresik a gyereküket, akkor a GL tudjon nekik mit mondani, szemezgetni ezekből az infókból. Nem volt olyan bonyolult megcsinálni, mint amilyennek gondoltam, negyed óra alatt végeztünk az egésszel gond nélkül, lefekvés.

         Ezután következett július 3, ami azzal kezdődött, hogy egy közvetlenül felettünk tomboló viharra ébredtünk. A tábor egy hegy kis katlanjában helyezkedik el, szóval nappal meggyulladunk, reggelre pedig lefagyott lábakkal ébredünk, ehhez jött most még egy szürkületi sötétség, köd, és szakadó eső. Pánik, esőnapi program összeállítása. A 15 éves srácainkat sikerült beosztaniuk A&C (arts&crafts, rajz/festés/művészetek) ÉS ékszerkészítésre. Remek kezdet a reggelre. A programokon sikerült átpoénkodnunk magunkat anélkül hogy a gyerekek különösebben szétestek volna. Drew kiadta a szabad órámat, rohantam le a staff loungeba, hogy tudjak valamit írni, bumm, áram elszáll, yay.

          Délutánra be voltam osztva a műhelyembe, egy "enyhe" mélyvíz érzéssel. Az első csoporton két háznyi (22 gyerek) volt. Nyolc évesek, nem volt áram, nem építhettem velük rakétát (40 percünk volt), nem tudtam fellőni nekik rakétát, mert szakadt az eső. Oké, rántsunk elő valamit, kitaláltam hogy készítsenek mintákat a rakétákhoz, amiket majd fölfestünk a nagyokkal, és ők is láthatják. Yay. A gyerkeek nagy része öt perc alatt rajzolt négy vonalat, majd bejelentette hogy kész. Született pár "érdekes" alkotás. Született egy zsidó harci uborka (nem vicc, a gyerek jelentette be, nem én aggattam rá). Egy körülmetélt uborka rengeteg fegyverrel és pajesszal. A minták 90%-a az amerikai zászló-U.S.A-sas-dühös arc (ezt nem tudom megmagyarázni) vonalon mozgott. Valahogy sikerült átvészelnem a 40 percet, és a gyerekek is élvezték.

          A srácaimtól (meg Colintól, hobby hill főnökétől) megtudtam hogy kik is dolgoztak itt előttem. Tavaly egy izraelből érkezett bombaszakértő (utánakérdeztem, nem kamu) volt itt, aki az első héten rakétákat épített, azután pedig fegyvereket és házi bombákat készített a gyerekekkel, szétszedve a motorokat. Van egy kis kráter a földben a műhelyben, most már tudom honnan került elő. Több szemtanú szerint (nem csak gyerekek) négy fát gyújtott föl a nyár folyamán. Még ha ez őrült veszélyes is, nem tudom hogy tud valaki ezzel versenyezni^^ Előtte pár évig egy valódi rakétatudós volt itt, aki nem tudott jönni többet, mert a NASA teljes munkaidőben alkalmazta.

        Most vissza kell rohannom dolgozni, remélhetőleg este nem leszek OD, szóval be tudom fejezni az írást.