lőpor+gyerekek+nyár

       Az elmúlt pár nap relatíve eseménymentes volt, de az eseménymentes itt nagyjából az otthoni "úristen azonnal kell egy kis pihenés vagy meghalok" típusú nappal egyenlő.

       A műhely pörög minden nap, valamikor kérnem kell majd egy extra órát hogy rendberakjam, mert nem elég hogy napi +1 órát töltök a takarításával, a gyerekek is takarítanak az óra végén, még így is kegyetlen állapotok uralkodnak a klubok utolsó napján, illetve van vagy 10 rakéta amik félkészen hevernek a polcon másfél hete.

      Ebben az évben mint kiderült az egész rocketry (az állítások szerint miattam) hihetetlenül beindult, az eddigi 5-6 ember helyett most várólista van, ennek van előnye és hátránya is: előnye, hogy van egy kis plusz megbecsülés meg extra pórázhossz, a hátránya, hogy valahogyan át kell nyomatnom egy 500 ezer forintos listát a vezetőségen, mert másfél hét múlva a készleteim teljesen ki fognak ürülni.

      Továbbra is minden reggel azzal kezdődik, hogy Josh felolvas 20-30 Marty factet, most már elértük azt a szintet, hogy 1-2 egyéb bejegyzés van, azon kívül az összes Marty fact... a legtöbb a közepes és a gyenge között evickél, de volt pár zseniális:

Marty megnyerte a World Series of Pokert... ... pokemon kártyákkal

Marty egyszer viccből belevizelt egy teherautó üzemanyagtartályába, azóta az autó Optimus Prime néven ismert

       A napok általában nagyon gyorsan repülnek el, a reggelek Bob A pontból B pontba eljuttatásával telnek, hihetetlen erőfeszítést igényel, azonkívül pedig programokon való részvétel. Általában sportolunk, a legtöbbhöz közöm nincs, viszont abszolút kedvenc lett a lacrosse, amihez bár szintén közöm sincs, valamiért kifejezetten élvezem.

       Délutánonként a műhelyben vagyok, hihetetlenül kimerítő mind fizikai, mind mentális téren, de minden klub egy kicsit simábban fut mint az előző, az összes modellt ismerem most már kívülről belülről, és rögtön tudok kapcsolni bármelyikről is legyen szó, ami nagy segítség.

       Esténként, ahogy már írtam, különböző programok vannak, tegnap egy tehetségkutató volt. Aki ismer, tudja hogy minden hasonlónak csak az első két részét nézem meg, mert jól esik kicsit mosolyogni a szerencsétleneken. Nos, most ugyanazt kellett végignéznem, és egy pillanatra sem kezdhettem el röhögni. Hosszú, hosszú este volt. Volt pár remek ötlet, például kártyatrükkök előadása 700 ember előtt mindenféle technikai rásegítés nélkül, ráadásul rosszul. Énekesek, akik színvonala a selejtezőkbe se jutott volna be, és táncosok, akik nem mozdultak meg. És faarccal kellett végignézni mindet. A legfárasztóbb produkció akkor is a politikailag korrekt komédia volt, aminél szerintem mókásabb lett volna a fű növését bámulni. Dehát gyerekek, na, nagy erő kell kiállni 700 ember elé és csinálni valamit, szóval összességében büszkék lehetnek magukra, hogy megtették az első lépést.

        Az egyik este a program a tóhoz való leugrás volt, esti úszásra/játékra/evezésre, ahol sikerült a srácok egy részének átlépnie egy határt. Megkértem őket, hogy várjanak fél percet ameddig átöltözök, mert nem mehetnek le felügyelet nélkü la tóhoz, erre hárman elindultak a tóhoz, utánukmentem, elkezdtek rohanni, szóval egy öt perces fogócska kezdődött, ami után miután lerendeztük mindenkinek aki résztvett benne adtam egy 10 perces büntetést (ami egészen véletlenül pont elég idő volt ahhoz, hogy elfogyjanak a mentőövek, szóval nem mehettek be a vízbe ameddig valaki ki nem jött). Amikor az első csoport kijött, kicsit még ideggel teli, bementem evezni 20 percet megállás nélkül, a legtöbben úgy néztek rám mint egy őrültre, amikor nem hátradőltem és élveztem a tájat, hanem eveztem mint egy prült. Az utolsó pár evezőcsapásnál a karom minden egyes izma hevesen tiltakozott bárminemű mozgás ellen, de összességében nagyon jól esett kicsit leengedni a gőzt és kikapcsolni.

        A mai New Yorki kirándulás végül elmarad, mert 39 fok van árnyékban, és a városban 45 fok fölött van a hőmérséklet. A tábor nem szabadnapos része ma vidámparkba ment, sajnálom hogy pont erre esik a szabadnapom, de kifejezetten rámfér most egy kis leengedés, jól fog esni. Páran lemegyünk a tóhoz egy vízeséshez, kicsit pihenünk az árnyékban, talán úszunk is, majd még kiderül.